Igazából, hogy őszinte legyek, élek-halok az igazán jó levesekért. Élek-halok az előételek azon típusaiért, amelyek vannak annyira izgalmasak és tartalmasak, hogy belakmározásukat követően már csak a desszertnek maradjon hely a bendőben. Az erdélyi eredetű, klasszikus paraszt csorba is egy ilyen fogás. Gazdag, savanykás ízvilágú leves, amelynek nagyságát a felhasználó szemében még az is növelheti, hogy mindig fel lehet turbózni az éppen szezonálisan kapható, legfrissebb zöldségekkel.

Hozzávalók:

500 g darált marha/sertéshús

3 kanál zabpehely

1 liter alaplé/víz

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

3 db burgonya

300 g zöldbab

1 db citrom

500 g zsíros tejföl

Fűszerek: só, bors, rozmaring, babérlevél, lestyán (nem elhagyható), szerecsendió

Az összekockázott vöröshagymát egy löttyintésnyi olajon megpirítjuk, sózzuk, majd hozzáadjuk a babérlevelet, a rozmaring szálat, és a rusztikusra szelt sárga- és fehérrépa kombóját, így pirítjuk együtt tovább őket néhány perc erejéig. A zöldség-mixet felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk. Eközben a krumplit héjastul alaposan megmossuk, megdörzsöljük, és durvább, vastagabb kockákra vágjuk fel. Ha a répák közepesen puhák, mehet bele krumpli és egy kés lapjának segítségével összezúzott fokhagyma is. A darált húst sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá három kanál zabpelyhet, szerecsendiót és fokhagymát is, végül kisebb gombócokat formálunk belőle. A húsgolyókat is a levesbe helyezzük, de csak a fagyasztott zöldbab után, aminek ugyanúgy kb. 10 perc a főzési ideje. A szárított lestyán adja a csorba esszenciáját, ezért nem hagyható ki belőle, egy fél citrom levének a kíséretében a legvégén kerül a levesbe. Ki-ki szabadon eldöntheti saját szája-íze szerint, hogy a tejfölt habarásra is, vagy csupán a leves díszítésére használja. Én ez utóbbi mellett döntöttem, és jelentem, nem bántam meg, ugyanis azt a fajta üde fanyarságot, amit egy igazán jó csorbának prezentálnia szükséges, anélkül is bőven elértem.