A csirkecombbal kapcsolatban gyakran támad az az érzésem, hogy meglehetősen fantáziatlanul, már-már gépiesen nyúlunk hozzá. Jó, legyen akkor paprikás csirkepörkölt vagy rántott csirkecomb (nálunk rántott dobverő) az ebéd, ha már kiolvasztottam két kiló pipi combot. Pedig egyáltalán nem kellene leragadnunk a nagy klasszikusoknál,  még akkor sem, ha éppen a family number one-járól van szó. Ha szeretnétek egy kicsit elrugaszkodni a szokásostól, próbáljátok ki ezt a receptet, mert amellett, hogy pofonegyszerű, ízvilágában roppant gazdag, bitangul fűszeres jellegének köszönhetően pedig segíthet átvészelni ezt a kellemetlen, betegeskedős időszakot. Nem mellesleg alakbarát is. Kell ennél több?

Hozzávalók:

- 7-8 csirkecomb

- 1 sárgarépa

- fél cukkini

- 1 kaliforniai paprika

- 1 konzerv hámozott paradicsom

- fűszerek: só, bors, barna cukor, 3 gerezd fokhagyma, lime, gyömbér, fahéj, chili, őrölt római kömény

Válasszunk ki egy akkora átmérőjű, magasabb falú serpenyőt, amelyben a csirkecombok kényelmesen elférnek egymás mellett. Hevítsük fel az edényt jó magas hőfokra, majd tegyük bele a combokat úgy, hogy a bőrös felükkel lefele nézzenek, és tartsuk így őket, amíg aranybarnára nem pirulnak. Ezután forgassuk meg, hogy a többi oldaluk is hőkezelést kapjon. Ha kész, a combokat kivesszük és félretesszük. A csirkebőrből kisült zsíron lepirítjuk a fűszereket. Ez a kedvenc részem, ahogy a reszelt fokhagyma, a gyömbér, a fahéj és a római kömény illatozni kezdenek a konyhában, egyenesen mennyei. Felöntjük a paradicsommal, mehet bele a só, a bors, a chili (én chiliszószt használtam, de a tört fűszer is tökéletes), ízlés szerint egy evőkanálka barna cukor, egy fél lime leve és egy-másfél deci víz. Az egészet összeforraljuk és jöhetnek is a zöldségek: apró kockára vágott cukkini, kaliforniai paprika és a reszelt répa. Jól összekeverjük a ragu alapunkat és visszahelyezzük a csirkecombokat a serpenyőbe. Kb. 40-45 percet lassú tűz mellett rotyogtatjuk, ha szükséges pótoljuk az elpárogló folyadékot. Tálalásnál, ha tehetjük, ne hagyjuk el a korianderlevelet, mert istenien áll neki, köretként jól megy hozzá a bulgur és kuszkusz is.

Rédl Petra

Erre a receptre, egészen pontosan a gondolatra, hogy kicsit jobban utánajárjak az osztrák gasztronómia vívmányainak, nyáron sikerült szert tennem, mikor Ausztria legmagasabb pontján, a Grossglockneren sikeresen magamévá tettem két darab zseniálisan ízletesre sikeredett tiroli gombócot. Bár első blikkre tűnhet komplikált ételnek, isten igazából a barna mártáson kívül nincsen benne semmi ijesztő. A felhasznált alapanyagokból fakadóan viszont bátran kijelenthetjük, hogy akár méltó ékessége lehet az ünnepi asztalnak is.

Hozzávalók:

1,5 kg csontos karaj

6 db száraz zsemle

2 ek liszt

2 ek vaj

100 g fekete erdei sonka

3 db tojás

negyed liter tej

1 fej vöröshagyma

negyed kg savanyú káposzta

Fűszerek: petrezselyem, só, bors, őrölt szerecsendió, rozmaring, 3 gerezd zúzott fokhagyma

Hozzávalók a barna mártáshoz:

1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 kis zeller, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 salátacukkini összevágva

1 paradicsomkonzerv

3 ek barnacukor

2,5 dl vörösbor

Fűszerek: só, bors, kakukkfű, babérlevél, borókabogyó

Először is a csontos karajról egy éles kés segítségével leválasztjuk a csontos részt. A szelet húsokat sózzuk, borsozzunk, megkenjük olívaolajjal, összezúzott fokhagymával és megszórjuk rozmaringgal. Célszerű egy egész éjszakát hűtőben pihentetni, és hagyni, hogy a fűszerek tegyék a dolgukat. Másnap a barnamártás elkészítésével érdemes kezdeni: a lefejtett csontot felhevített olajon lepirítjuk. A sercegő hanghatás miatt ijesztő lehet, de ne féljünk alaposan megsütni, akkor lesz ugyanis igazán ízes, jó alapja a barnamártásunknak. Kb. 20 perc pirítás után szedjük ki a csontokat, helyére kerülnek az összevágott zöldségek. Ha egy picit összeestek, mehet rá a barnacukor, ami szépen meg fog karamellizálódni. Közben bátran kevergessük, nehogy odaégjen a cukor, mert annak kesernyés ízvilága az egész szószt elronthatja. Ha ezzel is megvagyunk, mehet rá 2 evőkanál liszt, keverjük jól el, és öntsük fel az egész mártást a sűrített paradicsom és vörösbor kombójával. Adjunk hozzá egy csipet sót, borsot, kakukkfüvet, 2 szem babérlevelet és 3 szem borókabogyót. Nagyon alacsony lángon kb. 3 óráig főzzük, az elpárolgó folyadékot víz hozzáadásával folyamatosan pótoljuk.

Ez idő alatt vígan elő lehet készíteni a tányér többi elemét. Kezdjük a zsemlegombóccal. Vágjuk össze apró kockára a zsemlét, öntsük nyakon a langyos tej és kikevert tojás kombójával. Fűszerezzük egy kevés sóval, borssal és őrölt szerecsendióval, összevágott petrezselyemmel. Egy felhevített serpenyőben pirítsuk le az apróra összevágott fekete erdei sonkát, adjuk hozzá a masszához, majd ezt követően ugyanabban a serpenyőben pirítsuk le a vöröshagymát is szép üvegesre, ez is mehet a masszához a végén. Adjunk még a gombócalaphoz 2 nagy evőkanál olvasztott vajat és 2 evőkanál lisztet is, dolgozzuk össze egy kisebb fakanál segítségével. A gombócok kifőzéséhez melegítsünk egy nagyobb lábosban vizet, sózzuk meg. A lobogó vízbe dobjuk a kézzel jól megformált gombócokat, amelyek - ha jól dolgoztunk - szinte rögtön fel is jönnek a víz tetejére, és kb. 10 perc alatt  készre főnek. Ideje felkeltenünk a karajt is téli álmából, dugjuk be az egészet egy darab sütő zacskóba, zárjuk be a végét és egy órán keresztül 220 fokon süssük. Ez idő alatt a leöblített, jól kinyomkodott savanyú káposztát egy fej pirított hagymán megdinszteljük, ízesíthetjük még őrölt köménnyel és borssal. Tálalás előtt a gombócokat 2-3 kanál hevített vajon átpirítjuk, hogy szép barna színt kapjanak. Ha barnamártás elkészült, leszűrjük, a benne puhára főtt zöldségektől sem kell feltétlen megválnunk, egészen nyugodtan halmozzuk a tányérra főtt zöldség vagy akár püré formájában.

Gyerekkorom egyik nagy kedvence a héjában sült krumpli, ami a maga végtelenül egyszerű, puritán módján - egy kevés sóval és lágy vajjal meghintve - mindig képes volt megteremteni azoknak a zimankós őszi estéknek a hangulatát, amikor a család apraja nagyja az asztal köré sereglett. Ez az emlék ihlette az alábbi receptet is azzal, hogy úgy gondoltam, most megadom a módját és megalkotom ennek a kajának a fullos verzióját. Megfogtam hát a burgonyát és jól teletömtem mindenféle földi jóval :)

Hozzávalók:

6 közepes burgonya

1 szál paraszt kolbász

125 g juhtúró (bryndza)

2 dl natúr joghurt

füstölt sajt

Fűszerek: só, bors

A burgonyákat jó alaposan megmossuk, és még nedves állapotukban besózzuk, ez követően pedig egyenként alufóliába csomagoljuk. Előmelegített sütőben 200 fokon nagyjából 45 percig sütjük. Ha kész, kivesszük a sütőből és hagyjuk kihűlni. A krumpli batyut kicsomagoljuk és egy kés segítségével cikket vágunk a zöldségbe. A kivájt részt sem kell hagyni kárba veszni, nyugodtan tegyük vissza a tepsibe, hintsük meg sóval, borssal. A juhtúrót a natúr joghurttal, egy csipet sóval és borssal kikeverjük. Én amondó vagyok, hogy jobb, ha sűrűbb marad, mert úgy kevésbé folyik szét sütés közben. Először a juhtúrót töltjük bele, majd a szeletelt paraszt kolbászt, végül pedig megszórjuk füstölt sajttal. A megtöltött krumplikat aztán visszahelyezzük a kivajazott tepsibe és még 15 percen át sütjük. Találásnál jól áll neki a petrezselyem és a snidling is.

Nagyjából minden krémlevesnek egy titka van: nem szabad sajnálni belőle a jó minőségű alapanyagot, legyen az zöldség, sajt vagy éppen hús. A másik esszenciális elem a fűszerezés, na ez az én asztalom. Anyukám mondása szerint nincs a világon ember, aki úgy képes kutyulni az ízesítőket, mint én. Valahogy így született a paradicsomlevesem is, amely fenti tulajdonságokból fakadóan nyugodt szívvel hívhatunk télinek mert, hogy húslevest megszégyenítő módon rak helyre bármilyen légúti rettenetet. 

Hozzávalók:

4 dl paradicsomlé

1 konzerv hámozott paradicsom

1 közepes zeller

1 szál sárgarépa

1 nagy fej vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

1 ek BBQ szósz

3 dl száraz vörösbor

só, barna cukor

Fűszerek: babérlevél, rózsabors, szegfűszeg, őrölt római kömény, fahéj, oregano, bazsalikom, chili paprika

A fenti felsorolásban szereplő valamennyi zöldséget tisztítsunk meg és - ahogy épp esik, úgy puffan alapon - aprítsunk össze. Mondhatni, hogy lényegtelen a méret és a forma, mert a levesünk cirka 1 óráig fog rotyogni, ami alatt a zöldségek tökéletesen puhára főnek, utána pedig az egészet pépesíteni fogjuk. A vöröshagymát alacsony lángon kis olívaolajon üvegesre pirítjuk, mehet rá a fokhagyma és a többi, összevágott zöldség is. Nagyjából 10 perc után, mikor a zöldségek kicsit összeestek, felöntjük a paradicsomlével, ugyanennyi vízzel, és hozzáadjuk a hámozott paradicsomot is. Egy teatojást megtöltünk babérlevéllel, rózsaborssal, szegfűszeggel, és a lábosba lógatjuk. A tűzhelyet takarékra vesszük és bő egy órán át alacsony lángon hagyjuk a zöldségeket puhára főni. Ez idő alatt a levesünk szépen magától be fog sűrűsödni. Ha az idő letelt, levesszük a tűzhelyről, picit hagyjuk hűlni, majd a teatojás eltávolítása után egy botmixer közreműködésével elérjük a krémleves állagot. Ha kész, mehet bele a só, cukor ízlés szerint, egy evőkanál BBQ szósz, egy csipet fahéj és őrölt római kömény, majd az egészet felöntjük vörös borral és visszatesszük a tűzre rottyanni. Legutoljára kerül bele az oregano, a bazsalikom és a chili paprika. Tálalásnál kötelező mozzarella sajtot és frissen tépett bazsalikomot használni ;)

"Egészséges alapanyagokból gyorsan finomat" akár lehetne ez is a mottója ennek a remekműnek, de én csúnyán elrontottam azzal a lila színű tehén által jelzett márkájú tejcsokival a tetején. Bár nem vagyok egy nagy sütimágus, de ez a recept abszolút megnyert magának, és biztosan ki fogom próbálni máskor is talán más hozzávalókkal. Mert, hogy igazából az, hogy az alapmasszán kívül mit pakol bele az ember, mindenkinek saját ízlésvilágára van bízva, és én az a fajta vagyok, aki szereti az efféle alkotói szabadságot a konyhában.

Hozzávalók:

30 dkg zabpehely

15 dkg pörkölt sótlan mogyoró

2 db tojás

3 db érett banán

3 dl tej

3 ek méz

2 tk fahéj

1 ek rum

1 zacskó vaníliás cukor

1 ek sütőpor

2 ek vaj

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

Az elkészítése pofonegyszerű: a hozzávalókat egy nagy műanyag lábosba öntjük a tej és a tojás kivételével. A mogyorót és a zabpelyhet egy kávédaráló segítségével előtte durvára törjük, a banánból pedig 2 darabot egy villával szétnyomkodunk. A tojásokat egy másik tálba helyezzük és felverjük őket habverőt használva - ehhez a lépéshez egy kanál cukrot érdemes adagolni - , majd szépen lassan hozzáadjuk a tejet is. Aztán mehet ez is a tésztaalaphoz. Ha kész, akkor egy fakanál segítségével alaposan összekeverjük. Egy sütésre alkalmas tepsit kivajazunk, beleöntjük a masszát, a tetejére a maradék banánból szelt karikákat teszünk, esetleg ét- vagy tejcsokit darabolunk. Kb. 170-175 fokon 30 percig sütjük.

A nyár ezen hetének következetes és kitartó időjárása bizony rámutatott arra, hogy van az a fokú tikkasztó hőség, mikor már a gasztropornós teste sem bír el az olajban sült hasábkrumplival. Elérkezett az idő, hogy konstatáljuk, ide valami könnyedebb darab szükségeltetik. Alapvetően nincs bajom a salátával, egészen jó viszonyt ápolok valamennyi zöldségfélével, de őszintén szólva a többségük nem elégíti ki az ízek utáni folyamatos, lelohaszthatatlan vágyamat. Had mutassam be nektek a kivételt, amit általában olyan gyorsasággal és olyan élvezettel tömök magamba, mint az a bizonyos kacsa azt a bizonyos nokedlit.

Hozzávalók:

250 g koktélparadicsom

250 g vörösbab

100 g fetasajt

1 szál újhagyma/alig fél fej vöröshagyma v. lilahagyma

olívaolaj

Fűszerek: frissen őrölt bors, fél marék friss oregano és/vagy bazsalikom

Az a legegyszerűbb, ha a vörösbabot konzerv formájában szerzitek be, szinte minden hipermarket polcán elérhető pár száz forintos tétel és csak egy kell belőle. A konzervbab enyhén sós levét szépen lecsöpögtetjük, és a babot egy salátás tálba helyezzük, mehet rá a félbe vágott koktél pari és a hagyma. Próbáltam már többféle hagymával, attól függően, hogy éppen mi volt otthon. Nálam az újhagyma az abszolút favorit, de lilahagymával is megéri a pénzét, az tuti. A fetasajtot érdemes előkóstolni, hogy mennyire sós darabra sikerült szert tennünk, és attól függően adagolni. A végén meglocsoljuk bő olívaolajjal, megszórjuk akár szárított vagy éppen friss bazsalikommal vagy oreganoval, frissen őrölt borssal, és óvatosan összekeverjük. Fogyasztható grillhúsok és kolbászok mellé, vagy hasonló fanatikusoknak magában is.

Bárhogy is nézem - és próbálom maszkírozni az igazságot, mert hát, na, nem egy trendi dolog a mai világban - de nem vagyok az a tipikus nyár fanatikus típus. Nehéz minden ok nélküli örömet lelnem az év eme mindenki más által kedvelt szakában, így alakult, nem tehetek róla. Ha van némi értékelendő, utolsó csepp nedű ebben a nyár nevű fortyogó bödönben, az mindenképpen a grillszezon személyében testesül meg. Grillezünk éjjel, grillezünk nappal, barátokkal, bogarakkal, de bizonyára senki nem gondolt még arra, hogy egy végtelenül egyszerű,  ilyen puritán főzelék is isteni kiegészítője tud lenni - akár a megmaradt - húsos falatoknak. Méghozzá lisztmentesen. Durva. 

Hozzávalók:

2 kg újburgonya

2 dl görög joghurt

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 db lime

fél marék kapor

3 ek vaj

Fűszerek: só, bors, szerecsendió, babérlevél

Macerás a krumplihámozás tudom, főleg az újburgonya esetében, próbáltam nagyobbakat válogatni, hogy egyszerűbb legyen a helyzetem, de hát ez a munka oroszlán része, lássuk be. A burgonyát hosszában négy felé szeljük, és egy vízzel teli műanyag tálba hajítjuk. Közben két evőkanál vajon a felkockázott hagymát egy csipet sóval kiegészítve elkezdhetünk üvegesre pirítani. Ha megvan, mehet rá a fokhagyma és babérlevél is.  A krumpliról öntsük le a vizet, amiben eddig állt, és szórjuk bele a lábosba, majd öntsük fel annyi alaplével, hogy éppen ellepje. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, így főzzük puhára. Ha készen van, akkor 2 merőkanálnyi krumplit kimerünk egy másik magas falu műanyag edénybe, beleborítjuk a görög joghurtot és egy botmixer segítségével pépes állagúra készítjük. Lassan, kevergetés mellett a krumplis-görög joghurtos visszaborítjuk a főzelékalapba. Mehet hozzá a szerecsendió, egy fél lime leve és a egy fél marok kapor legyen az szárított, fagyasztott vagy friss. A végén hozzáteszünk még egy evőkanál vajat, hogy kellemes, lágy ízt kapjon a főzelék. Voilá!

A pizzának nem kell cégér, nem ismerek olyan derék legényt vagy lyányt e Földön, aki ne rajongana ezért az egyszerű,de nagyszerű street food alapdarabért. Aki viszont szeretne elrugaszkodni a körút sarkán található olcsó szeletpizza verziótól, annak melegen ajánlom otthoni kipróbálásra - egy üveg jóféle vörösbor mellé - az alábbi pizzatészta receptet. Egy időben nagy mágusnak tartottam magam pizzatészta témában, egészen addig, amíg rá nem találtam erre a receptre, ami - váltig állítom - mindent visz. Persze elsősorban azoknál, akik a vékony tésztára esküsznek, és hajlandóak bepiszkítani a kezüket egy falatnyi tömör gyönyörért.

Hozzávalók:

- 350 g liszt
- 1 tk só
- 1,5 dl olívaolaj
- 2 dl kézmeleg víz
- 1 élesztő fele
- 1 dl tej
- 1 tk cukor

Az élesztő felét szétmorzsoljuk egy bögrébe, ráöntjük a langyos tejet, hozzàadjuk a cukrot, és egy kiskanállal alaposan elkeverjük. Hagyunk neki pár percet, hogy a cukor tegye a dolgát. Addig keresünk egy tésztagyúrásra alkalmas tálat, mehet bele a liszt, a só, a közepén formáljunk kis madárfészket a kezünkkel.

A "lisztgödörbe" öntsük bele a felfutatott élesztőt, majd mielőtt nekiállunk összedolgozni a tésztát, adjunk hozzá 1,5 dl jó minőségű, extra szűz olívaolajat. Csodákra képes, kiváltképp a rozmaringos-fokhagymás változat (korábbi poszt a blogon). A tésztát addig gyúrjuk, míg az homogénné nem vàlik. Ekkor egy konyharuhával lefedjük és minimum 1,5 óráig pihentetjük.

Sütés előtt a tésztát osszuk két részre, és dolgozzuk át még egyszer. A nyújtásban segítségünkre lehet egy sodrófa, vagy egy hosszúkás üveg. A kinyújtott tésztát aztán egy vékonyan olívaolajjal átkent tepsibe helyezzük, utolsó lépésként pedig jöhet a feltét. Itt már csak a képzelet szabhat határt, a lehetőségek tárháza végtelen. Ha elkészült, csorgassunk rá még olívaolajat, és a parmezánról se feledkezzünk meg! Csók!

Szerelem volt ez első látásra, kérem. Ritkán sikerül leplezni a tészta iránti szeretetteljes rajongásomat, habár egy ideje korlátozni igyekszem étrendemben az efféle csókos csábítókat. Villámgyors, egyszerű, varázslatos, akár egy igazi latin szerető. Az olaszok lepénykenyere egyébként az északi Emilia Romagna tartományból származik, mára azonban egész Olaszországban közkedvelt utcai gyorskajává - Itália streed foodjává - vált (a pizza mellett persze) köszönhetően egyszerűségének és variálhatóságának. Bár az eredeti töltelék pármai sonkából, sajtból és rukkolából áll, mi most egy fantasztikus tonhalkrémet készítettünk hozzá, és ez sem állt neki rosszul, sőt...

Piadina hozzávalók:

400 gr fehér liszt

10 g szárított élesztő

1 csapott ek só

1,5 dl olívaolaj

2,5 dl langyos víz

Tonhalkrém hozzávalók:

1 tonhal konzerv

1 kisebb lila hagyma fele

1 gerezd fokhagyma

1 kis pohár tejföl

1 ek dijoni mustár

pár csepp citromlé

só, bors

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a tészta hozzávalóit össze kell gyúrni. Nem, nem lehet megúszni. A zsiradékról azonban szólnom kell egy-két szót. A hagyományos piadina zsírral készül, kutakodásom során találtam vajas receptet is, de amire én esküszöm, az a rozmaringos-fokhagymás olívaolaj. Igazán szerencsés helyzetben persze az van, aki iránymutatásaim alapján anno nekiveselkedett a fűszerolaj gyártásnak (recept: http://nonplusultragasztro.blog.hu/2016/10/06/4_alapdarab_az_izesitett_hazi_fuszerolajok_vilagabol). Bizony, ez az összetevő ugyanis kiválóan segít kihangsúlyozni a piadina toszkán mivoltát. A tészta hozzávalóit határozott kézmozdulatokkal összegyúrjuk, egészen addig dolgozunk rajta, amíg egynemű, kemény tésztát nem kapunk. Ezt követően egy konyharuhával lefedve 1,5 órán keresztül pihentetjük.

Amíg a tészta megdagad, használjuk ki az időt arra, hogy előkészítsük a feltétnek valót. A lila hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, mehet hozzá a tejföl, a mustár és az aprított tonhal is, ízlés szerint citromlé, só és bors. Ha alaposan elkevertük, tegyük be a hűtőbe, hogy jól összeérjenek az ízek. A megkelt tésztát 8-10 egyelő részre osztjuk, majd egy sodrófa segítségével néhány milliméteresre nyújtjuk. Bevallom, én szándékosan különböző vastagságúra nyújtottam, hogy kipróbálhassam, melyik ízlik jobban, és állíthatom, minél vékonyabb a tészta, annál finomabb a lepény, tehát megéri sokat dolgozni rajta. Egy felforrósított, nagyobb méretű serpenyőben mindkét oldalát kb. 2 percig sütjük. Használhatunk olívaolajat hozzá, de ha nem így teszünk, akkor is van elég olaj a tésztában hozzá, hogy ne ragadjon le. Szuper kis találmány, az már biztos, és meglepően egyszerű sütni! A pite tetejét jó vastagon megkenjük a tonhalkrémmel, nálam került még rá érett avokádó és szuper édes, kemencében sült paradicsom. Ez utóbbiakat kihagyni vétek lenne! Mesteri trió! Buon appetito!

Három fő komponensű, igazi extravagáns, vendégváró fogás, amelyben a jalapenos darált marhára lágy cheddar krém telepszik, hogy kölcsönhatásba léphessen az őt körülölelő, édesre sült kaliforniai paprikával. Ízkavalkád, eufória, igazi foodporn. Ha a bűnbeesésbe csábításért büntetni kellene, 5 év járna neki a sitten minimum...

Hozzávalók:

5 db kaliforniai paprika

50 dkg darált marhahús

10 dkg jalapeno paprika

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

10 dkg cheddar sajt

1 kanál vaj

1,5 dl tej

1 csokor koriander

Fűszerek: só, bors, őrölt római kömény, füstölt piros paprika, őrölt szerecsendió

Egyébként hozzá kell tennem, hogy nem egy túl bonyolult ételről van szó, inkább a hozzávalók minőségén van az abszolút hangsúly. Egy sima pörkölt alappal kezdjük a mutatványt: az összekockázott, olivaolajon megpirított vöröshagymára tesszük a darált marhát. Mehet rá az összezúzott fokhagyma só, bors, római kömény ízlés szerint és egy kávéskanál füstölt pirospaprika (kínai boltban beszerezhető). Ha a hús kifehéredett, az apróra vágott korianderlevél felét is hozzáadjuk, na meg persze a jalapeno paprikáról se feledkezzünk meg. A cheddar krémhez egy bő evőkanálnyi vajat kezdünk hevíteni, dobunk rá egy kanál lisztet alacsony láng mellett, nehogy megégjen. Tejjel fogjuk lassan, kevergetés mellett felengedni. Só, bors, szerecsendió, kész is a besamel mártás. Ehhez adjuk a lereszelt cheddar sajtot, és egészen addig főzzük a mártást, míg az egyneművé nem válik. A kaliforniai paprikák előkészítése van már csak hátra: megmossuk, kicsumázzuk. Ha formájából eredően képtelen megállni a talpán, egy egyszerű mozdulattal vágjuk le a végét, nem baj, ha lyukas lesz az alja. Helyezzük az előkészített paprikákat egy tepsire, töltsük meg darált hússal, majd borítsuk nyakon a cheddar szósszal. Maradék sajtot lehet szórni még a tetejére, isteni kérges réteget képez, ha megpirul. Mehet be a sütőbe úgy 20-25 percre 180 fokon. Szándékosan hagytam meg magamnak egy kis tál jalapenot és koriander levelet a díszítéshez, Ti se tegyetek másképp! ;)