Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a nachos a házi bulik ropogtatnivalójának koronázatlan királya, mivel nem kell hozzá semmi egyéb, csak egy jóféle mártogatós, ami feldobja az amúgy száraz kukorica chipset. Nos, ezzel az állítással nem is szállnék vitába, de ki mondta, hogy nem lehet belőle fantasztikus, ínycsiklandozó főételt generálni? És egyébként sok minden plusz dolog sem kell hozzá, csak egy kis maradék grill csirkemell, némi pikáns babszósz és egy jó adag paradicsom salsa. Hangerőt feltekerni!

Hozzávalók:

70 dkg csirkemell

1 zacskó tortilla chips

1 egész vörösbab konzerv

250 dkg koktél paradicsom

1 db saláta cukkini

1 nagy fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma

1 egész lime

2 dl natúr yoghurt

2 dl tejföl

1 csokor friss koriander

1 db chili paprika

5 dkg jalapeno paprika

olivaolaj

Fűszerek: só, bors, őrölt római kömény

Ha éppen szalad a ház az esti buli előtt, és még rengeteg a teendő a vendégek érkezése előtt, a legegyszerűbb, ha a csirkemellet megmossuk, vékony, kb. ujjnyi szeletekre vágjuk, és egészen egyszerűen beszórjuk tenyeres-talpas, boltban kapható grill fűszersóval. Mehet a grillre, de vigyázzunk, hogy sütés közben ne száradjon ki a pipi mellehúsa.

A babszósz elkészítéséhez szükségünk lesz egy csinos kis aprítógépre. Mehet bele a lecsurgatott vörösbab, 2 dl yoghurt, fél fej lilahagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, egy csipetnyi őrölt római kömény, és egy korty olivaolaj. A háztartási eszköz működésbe hozásával szép, sűrű, lila színű krémet kell, kapjunk. Ízlés szerint lehet még ízesíteni fűszerekkel és lime-mal, ezt követően pedig mehet a hűtőbe pihenni.

A paradicsom salsahoz nagyon apró kockára vágjuk a brutál édes koktél parinkat és a cukkinit, hozzáadunk egy fél lime levét, sót, borsot, őrölt római köményt, olivaolajat, és végül de nem utolsó sorban a koriander apróra vágott levelét és chili paprikát is.

Tálalásnál alulra kerülnek a grillezett csirkemell csíkok, tetejére a pikáns babszósz erre pedig a paradicsom salsa. Az egész alapot körbeszórjuk nachossal, a tetejére tejfölt csurgatunk, meglocsoljuk még lime-mal. A nachos halom hegyére hetykén rádobálhatunk néhány szelet jalapeno paprikát is, hiszen anélkül elképzelhetetlen lenne egy frenetikus mexikói étel. Ne lepődjünk aztán meg, ha a gusztusosan tálalt nachos tál a party főszereplőjévé válik, hiszen nagyszerűségét éppen az adja, hogy főételként adunk el egy egyszerű, a köztudatba rágcsálnivalóként beépült, amúgy is közkedvelt klasszikust.

Lassan eljön a búcsú ideje. Halk, már-már elcsukló hangon, egy könnycseppet a szemünk sarkában elmorzsolva fogunk halk Szia!-t suttogni az ébredő természet legbátrabb hírnökének, a tavasz legizgalmasabb és legintenzívebb fűszernövényének, a medvehagymának. A piaci árusok polcairól lassan eltűnnek a szép, vaskos, zöld levélkötegek, és ha nem voltunk olyan előrelátóak, hogy szárítással vagy fagyasztással tartalékot képezzünk télire, akkor bizony az utolsó lehetőségünk, hogy az ízlelőbimbóink aktív közreműködését igénybe véve valami fenomenális mesterművel raktározzuk el a medvehagyma emlékképét a következő egy esztendőre.

Hozzávalók:

2 db egész csirkecomb

3 dl natúr yoghurt

2 ek méz

2 db lime

500 g fagyasztott spenót

1 nagy csokor medvehagyma

3 db tojás

2 ek mascarpone

2 dl tejszín

2 ek parmezán

1 ek liszt

olivaolaj, vaj

fűszerek: só, bors, szerecsendió

A csirkehús előkészítéséhez már előző nap érdemes nekikezdeni. Nem tudom, hogy azért tart-e olyan sokáig, mert utálom, vagy éppen fordítva történt a dolog, mindenesetre úgy fogom fel, hogy ez a kötelező rossz része, amin túl kell esni. A combokat jó alaposan megmossuk és megtisztítjuk. Ha megvan, akkor egy éles kés segítségével három helyen egészen csontig bevágjuk, és besózzuk úgy, hogy a bőre alá is jól benyúlunk. Egy műanyag edény aljára helyezzünk és meglocsoljuk a yoghurt, a méz és egy egész lime hozzáadásával készített páclével. Mehet be a hűtőbe, ott is fogja tölteni az éjszakát.

A másnapi konyhai munkát egy nem hagyományos besamel mártás készítésével indítjuk. A lisztet lepirítjuk egy kis olajon, és tejszínnel engedjük fel gyors kavargatás mellett. Ha mindent jól csináltunk, a besamel csomómentes, és a legnagyobb baja csupán annyi, hogy teljesen íztelen :) Mehet bele só, bors és egy csipet szerecsendió. Lehúzhatjuk a tűzről és hozzáadunk még két kanál mascarponet is. Közben egy korty olivaolajon elkezdhetjük megfonnyasztani az apróra vágott medvehagymát, amelyhez aztán a spenót is betársul, végül a besamellel és két kanál parmezánnal dúsítva kapjuk meg a spenótfelfújt alapját. A tojásokat ügyes kézmozdulattal szétválasztjuk, és a sárgáját hozzákeverjük a spenóthoz. A fehérjét kézi habverő segítségével, egy csipet só és egy csepp lime vagy citromlé kíséretében kemény habbá verjük. Ha a spenótos alap kihűlt, a habot nem összetörve, határozott keveréssel hozzáadagoljuk a felvert tojásfehérjét is.

A masszát kivajazott szufflé formába öntjük (természetesen mindenfajta és méretű hőálló tál szóba jöhet), és a 200 fokos a sütőbe helyezzük. Egészen addig kell sütni, amíg a felfújt kissé kiemelkedik a formából. Ez nagyjából 10-15 perc alatt megtörténik. Helycserés támadás! Jöhet a husi! A csirkecombokat egy zsiradékkal kikent tepsibe helyezzük, a maradék páclét nyugodt szívvel kanalazzuk rá a húsra. A bevágott részekbe lime-karikákat helyezünk tuszkolunk/ megtömjük a csirkét kicsit ferdén úgy, hogy lime-karika fele a bőre alatt, másik fele, viszont a bőre felett a combból kikandikálva, a bőrére rálógva helyezkedjen el. Ez nem csak esztétikailag teszi kívánatossá és ellenállhatatlanná a csirkecombunkat, hanem kellemesen friss, savanykás ízvilágot is kölcsönöz majd neki. A húst egészen addig sütjük, amíg a szárnyas bőre aranybarna színt nem kap.

Igazából, hogy őszinte legyek, élek-halok az igazán jó levesekért. Élek-halok az előételek azon típusaiért, amelyek vannak annyira izgalmasak és tartalmasak, hogy belakmározásukat követően már csak a desszertnek maradjon hely a bendőben. Az erdélyi eredetű, klasszikus paraszt csorba is egy ilyen fogás. Gazdag, savanykás ízvilágú leves, amelynek nagyságát a felhasználó szemében még az is növelheti, hogy mindig fel lehet turbózni az éppen szezonálisan kapható, legfrissebb zöldségekkel.

Hozzávalók:

500 g darált marha/sertéshús

3 kanál zabpehely

1 liter alaplé/víz

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

3 db burgonya

300 g zöldbab

1 db citrom

500 g zsíros tejföl

Fűszerek: só, bors, rozmaring, babérlevél, lestyán (nem elhagyható), szerecsendió

Az összekockázott vöröshagymát egy löttyintésnyi olajon megpirítjuk, sózzuk, majd hozzáadjuk a babérlevelet, a rozmaring szálat, és a rusztikusra szelt sárga- és fehérrépa kombóját, így pirítjuk együtt tovább őket néhány perc erejéig. A zöldség-mixet felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk. Eközben a krumplit héjastul alaposan megmossuk, megdörzsöljük, és durvább, vastagabb kockákra vágjuk fel. Ha a répák közepesen puhák, mehet bele krumpli és egy kés lapjának segítségével összezúzott fokhagyma is. A darált húst sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá három kanál zabpelyhet, szerecsendiót és fokhagymát is, végül kisebb gombócokat formálunk belőle. A húsgolyókat is a levesbe helyezzük, de csak a fagyasztott zöldbab után, aminek ugyanúgy kb. 10 perc a főzési ideje. A szárított lestyán adja a csorba esszenciáját, ezért nem hagyható ki belőle, egy fél citrom levének a kíséretében a legvégén kerül a levesbe. Ki-ki szabadon eldöntheti saját szája-íze szerint, hogy a tejfölt habarásra is, vagy csupán a leves díszítésére használja. Én ez utóbbi mellett döntöttem, és jelentem, nem bántam meg, ugyanis azt a fajta üde fanyarságot, amit egy igazán jó csorbának prezentálnia szükséges, anélkül is bőven elértem.

Mennyei desszert, aminek az ihletője a család által generált kollektív igény arra, hogy együnk valami felturbózott édességet a hosszú hétvégén. Az őszintét megvallva, nálam a gofri amúgy is a bűnbeesésbe csábító finomságok 10-es skálájának legelőkelőbb helyét foglalja el. Jól variálható különféle szószokkal, pudinggal, gyümölcsökkel, magvakkal, de a sima tejszínhabos-porcukros változata is isteni. Mi most utóbbi variációból kiindulva próbáltunk meg egy kicsit különlegesebb, ünnepiesebb változatot kreálni két érett banán segítségével. Próbáljátok ki bátran, a sikere garantált ;)

Hozzávalók:

Gofri tészta:

3 tojás

25 dkg liszt

3,5 dl tej

8 ek étolaj

fél sütőpor

1 tábla 90 %-os kakaótartalmú étcsokoládé

cukor, só

Banánhab:

2 érett banán

fél citrom

fél zacskó zselatin

2,5 dl habtejszín

30 g porcukor

Első lépésként a tojásfehérjét szétválasztjuk a sárgájától. A sárgáját összekeverjük a tejjel, egy csipet sóval, az olajjal, majd végül hozzáadjuk a sütőporos lisztet is. A tojásfehérjét 2 evőkanál porcukorral kemény habbá verjük, és lágyan, óvatos, de határozott mozdulatokkal a lisztes tésztához keverjük. Az egész tábla étcsokit  kézzel vagy aprítógéppel kicsi darabokra zúzzuk szét és ezt is hozzáadjuk. Végül, de nem utolsó sorban reszelt citromhéjjal koronázzuk meg a masszánkat. A gofrisütőt kivajazzuk és máris lehet kezdeni az intenzív gofri gyártást.

Mindeközben serényen nekilátunk a banánhab elkészítéséhez. Ehhez a zselatint, a héjától megfosztott citrom felét, a porcukrot, valamint 3-4 evőkanál vizet használunk fel, amelyet forrásig melegítünk. Ha a zselatin felolvadt, levehetjük a tűzről, kicsit hagyjuk kihűlni. A banánt közben meghámozzuk és egy botmixer segítségével pépesítjük. Ha éretlen, kemény banánt sikerült csak beszerezni, ami nem elég édes, lehet hozzá mézet is adni. Fontos, hogy a banánpüré valóban püré legyen, ne legyenek benne gyümölcsdarabkák, különben nem fog átmenni a habnyomón. Ha a banánpüré elnyerte kívánt állagát, öntsük össze a citromos-zselatinos mix-szel. A tejszínt habverővel két kanál porcukor kíséretében kemény habbá verjük, majd szépen, óvatosan a banánpüréhez keverjük. Egy habnyomó segítségével helyezzük fel a gofri tetejére a banánhabot úgy, hogy a másik felére még odaférjen a banán - étcsoki katonás sorrendbe állított, étvágygerjesztő kettőse, amely méltán helyezi fel a koronát a csokis gofrink tetejére.

A francia konyha hagyományos tésztaétele, a quiche (ejtsd: kis) és az olasz pizza között több hasonlóság is akad: egyrészt,  mindkét nemzet egyetért abban, hogy a ropogós tésztaágy és a ráhalmozott, feltétként szolgáló, válogatott finomságok baromi jól megvannak egymással. Másrészt konszenzus van abban is, hogy délutáni szieszta pazar dolog, így törekedni kell minél kevesebb időt a konyha falai között tölteni. Utóbbi érvvel mély szimpátiát találtam érezni ma délelőtt, ezért – e gondolatmeneten továbbhaladva - arra következtetésre jutottam, hogy meg lehet ezt a francia lepényt még ennél is egyszerűbben oldani :)

Hozzávalók:

1 csomag réteslap

3 szál répa, 1 zeller

2 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 konzerv hámozott paradicsom

2 dl paradicsompüré

1 dl vörösbor

1 konzerv tonhal

1 dl tejszín

parmezán, olivabogyó, citrom

Fűszerek: só, bors, babérlevél, kakukkfű, oregáno, bazsalikom, fahéj, szegfűszeg

Először is készíteni fogunk egy brutálisan sűrű, és izgalmas paradicsomszószt. Kukta-munka: a legkevésbé izgalmas része a főzésnek, meg kell tisztítani a zöldségeket, és összeaprítani, ha lehet, minél kisebbre. Ezt követően bő olivaolajon egy magasabb falú edényben lepirítjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kakukkfűvel. Ha a zöldség-mix szépen lepirult, hozzáadjuk a paradicsomos dolgok apraja-nagyját: mehet bele a hámozott paradicsom és a püré is a babérlevél, egy csipet fahéj és három szem szegfűszeg társaságában. Mialatt a paradicsomszószunk kis láng felett sűrűsödik, keresünk egy pitesütésre alkalmas konyhai alkalmatosságot, amit aztán bőségesen kikenünk olivaolajjal, és kecsesen belehelyezzünk a réteslapokat is. Nem kell kétségbeesni, ha réteslapok széle kikandikál a sütőformából, bátran nyisszantsuk le ollóval. A maradékot se dobjuk a kukába, nyugodtan fektessük le azt is az edény aljára.

Ha a zöldségek megpuhultak, hozzáadunk még két kortynyi vörösbort a paradicsomszószhoz. Miután az alkohol elfőtt, levesszük a tűzről, kiszedjük a babérlevelet, és szegfűszeget és annak, ami a lábosban maradt, nekiesünk egy magas teljesítményű kézi mixerrel. A pépes állagú paradicsomszószt egy kis tejszínnel lazítom, lágyítom még, aztán megkoronázom a bazsalikom-oregáno fűszer kombinációjával. Ilyenkor nyugodtan lehet kóstolni, kerülhet bele még kakukkfű, bazsalikom, só, bors vagy esetleg barna cukor annak, aki édeskésen szereti.

Jöhet a dolog izgalmasabb része: a pite összeállítása! A paradicsomszószt a réteslapra öntjük, szépen elegyengetjük a sütőformában, majd a lecsöpögtetett tonhalat is lazán rászórjuk. A quiche tetejét meghintem parmezánnal, szórok rá fekete olivabogyót. Ezt követően 20-25 percre 200 fokos sütőbe helyezem. Ha kész a tonhalas piténk és egy kicsit kihűlt, lehet díszíteni citromszeletekkel, lime-mal, bazsalikommal, de jól áll neki a koriander is :)

Bont appétit!

Az összehányt címadás után most tehetek rendet a fejekben utólag. Szóval isten igazából ez egy márványsajtos-parajos masnitészta. Egy kis barnacukron megkapatott körtécskével díszítve. Meg dióval. Ennyi az egész. Na, de ne degradáljuk le itt az ételünket jó előre, kérem szépen! Az igazság az, hogy ez egy fantasztikus fogás, mert nemcsak könnyed és gyorsan elkészíthető étel - mint gyakorlatilag minden tésztaétel - de a mind a spenóttal, mind a körtével kiváló összhangot alkotni képes kéksajt profi kuktaként fogja egységes keretbe az ételkölteményünket, masnit pedig (nem, nem a farfalle) a pirított dió köt rá végül. Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók:

250 g durum farfalle

1 nagy körte

500 g leveles spenót
15 dkg kéksajt

2 dl tejszín

1-1,5 dl száraz fehérbor

egy maréknyi dió

fűszerek: só, fehér bors, szerecsendió

A fokhagymát egy kis olivaolajon megpirítjuk - ügyelve, hogy nehogy megégjen - majd ráöntjük a tejszínt, hagyjuk egyet rottyani, és felöntjük jó minőségű száraz fehérborral. Amíg ez megtörténik, a spenótleveleket kétszer-háromszor jó alaposan átmosom, ugyanis nem nagyon tudok annál kellemetlenebb érzést elképzelni, mint mikor homokszem serceg a fogam alatt. Ha a spenót lecsöpögött, mehet az alkohol-mámorból felocsúdott fokhagymás tejszínbe kb. 15-20 percre. Amíg a kéksajt bele nem kerül, egyáltalán nem sózom. Ahogy elkezdjük rámorzsolni a sajtot a spenótra, az szépen elkezd tőle besűrűsödni, és felveszi a sajt sós karakterét. Aki hígabbra szeretné hagyni a mártását, ilyenkor nyugodtan kompenzálhat még a fehérborral (feltéve, hogy főzés közben nem töltötte magába az isteni nedűt). Csak a legvégén ízesítem sóval, fehér borssal és egy csipetnyi szerecsendióval. A tésztát lobogó, sós vízben egy csepp olivaolaj hozzáadásával főzzük al dante-ra. Amíg a farfalle a forró vízben garázdálkodik, félbevágjuk és kicsumázzuk a körténket. Egy kisebb, magas falu edényben két bő kanálnyi barnacukrot kezdünk bőszes kevergetés mellett hevíteni, majd mikor a cukor elkezd felolvadni, hozzáadunk két kávéskanálnyi vajat is. Ha a massza teljesen felolvadt, rádobjuk a körtéket, és kb. 2-3 percig sütjük. A tálalásnál a sült, cukortól roppanós állagú körtéket a tésztára halmozott spenótra helyezzük, a közepébe kéksajtot halmozunk és megszórjuk pirított dióbéllel. Bon appétit!

Hiába állítja magáról "Van bennem kraft!", nem hiszek neki... Tudom, hogy néha még az erőlevesnek is elkél a baráti támogatás, na meg aztán ki ne vágyna egy tányér jól szituált, forró levesre ebben a nyálkás, szürke időben. Kapva kaptam az alkalmon, hogy kibányásszam a fagyasztóból a sertéskaraj leválasztott és fagyhalálra ítélt csontos maradványait, és beküldjem néhány jópofa színes egyéniség mellé a jakuzziba izzadni.

Hozzávalók az erőleveshez:

sertéskaraj csontja

3 szál répa

1 nagy zeller

3 darab burgonya

lilahagyma

2 szál újhagyma

3 gerezd fokhagyma

petrezselyem

Fűszerek: só, bors, római kömény, babérlevél majoranna, rozmaring, koriandermag

Hozzávalók a csipetkéhez:

1 nagy tojás

1 egész citrom

10 dkg liszt

5 dkg zabkorpa

Fűszerek: só, kurkuma

Először is a csontot rakjuk fel főni egy nagy lábosban egy jó nagy kanál só, valamint egy teatojás kíséretében, amibe előtte gondosan belepakolásszuk a mozsárban durvára tört fűszereket. Fél óra elteltét követően az újhagyma kivételével beledobálhatjuk a félbevágott hagymákat, a répát és a zellert, valamint 2 szál babérlevelet. Így együtt nagyon alacsony lángon kb. 40-50 percig főzöm, majd mehet bele az összekockázott krumpli. Ha a zöldségek puhák, a legvégén adom hozzá csak az újhagymát és a petrezselymet.

A csipetkéhez felütünk egy szép, formás kis tojást, villával felverjük. Ráreszelünk egy egész citrom héját, majd félbevágjuk és a citrom felének a levét is belefacsarjuk. Rendíthetetlen magabiztossággal egy kávéskanálnyi kurkumát is a tányérba manőverezünk. Jöhet a liszt és a zabkorpa! A csipetke állagát tekintve én speciel puhábban szeretem, ezért a tésztát ragacsosan hagyom, és egy vizes kiskanál segítségével pottyantom a lobogó, forró, sós vízbe. Ha a csipetke a víz felszínén jelzi, hogy feldobta a pacskert, leszel szíves kisegíteni onnan ;)  

Tálalásnál friss petrezselyemmel szórom meg és citromkarikát kínálok hozzá, amit egészen nyugodtan bele lehet nyomni a levesbe, még frissebb lesz tőle az ízvilága :)

Mindig azt gondoltam, hogy a zsálya egy méltatlanul pálya szélére állított fűszernövény, amelyet sokan inkább a szervezetre gyakorolt jótékony hatásai miatt gyógynövényként ismernek el és hasznosítanak. Pedig ez az elfedett zöldfűszer kiválóan párosítható salátákhoz, sült húsokhoz, olaszos tésztákhoz, és izgalmas nyári flörtöt képes generálni kapcsolata a burgonyával is. A keményítő formájában testet öltő szénhidrát tartalma miatt gyakran a krumplit is hajlamosak vagyunk kispadra ültetni, pedig ha a burgonya a héjában, zsiradék nélkül sül vagy fő, sokkal magasabb a szervezet számára nélkülözhetetlen rost-és tápanyagtartalomban, mintha megszabadítanánk természetes köntösétől.

Egy krémleves összeállítása manapság már egyáltalán nem számít nagy ördöngösségnek, éppen ezért tartom fontosnak, hogy mindig egy-egy aprócska változtatással gazdagítsuk a már meglévő receptes repertoárunkat. Ez a kívánalom maradéktalanul megvalósulni látszik az örmény konyha egyik remek találmányában, amely elkészítésénél arra kell csupán törekednünk, hogy a füstös ízvilág kellemes harmóniába kerüljön az egyszerre édeskés és csípősen fűszeres ízkarakterrel megáldott vöröslencse levesünkkel. Igazi téli finomság, érdemes kipróbálni, hiszen még javában tartanak a hideg hónapok.

Hozzávalók:

250 g vöröslencse

2 nagy sárgarépa

fél zeller

1 nagy alma

1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma

20 dkg füstölt szalonna

aszalt gyümölcs, mandula/dió/mogyoró, 2 ek natúr yoghurt

fűszerek: só, bors, füstölt piros fűszerpaprika, fahéj, szegfűszeg, egy kis darab friss gyömbér, 3 ek méz

Az előkészítései folyamatok két fázisból állnak: először is a lencsét egy bő fél napra beáztatjuk, hogy puha legyen és megszívja magát. Második körben a szalonnát, a zöldségeket, az almát és a friss gyömbért apróra vágjuk. A szalonnát lepirítjuk annyira, hogy ne legyen még ropogós állagú, nem túrós csusza ez kérem szépen, de kisüljön belőle azért a zsír. Ha kész, levesszük a tűzről, mehet bele két ek. füstölt piros paprika (bármelyik keleti fűszerboltban beszerezhető, és valóban érdemes beruházni rá), amit jó alaposan elkeverünk benne egy fakanál segítségével. Ezt követően bedobáljuk a felaprított zöldségek-gyümölcs kombót a lábosba, és felöntjük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje, sózzuk, borsozzuk, majd szép álmokat, jó éjt kívánva neki, fedőt teszünk rá. 15 perc után hozzáöntjük a kis duzzadva duzzogó vöröslencsénket - persze, hisz ő sem akar kimaradni a buliból -, a mézet és egy teatojásban belógatunk neki (had örüljön csak) egy jó adag szegfűszeget és fahéjat is. Egy fedő segítségével visszaküldjük további 15 percre téli álmot aludni. Ha kihűlt, elő a botmixerrel, jöhet a pépesítés! Előtte nem feltétlen baj, ha eltávolítjuk a teatojást :) Akkor csináltuk jól, ha a kreálmányunk olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál :) Ezután én vissza szoktam tenni a gázra rottyanni még egy utolsót, lehet hozzá még mézet adni, esetleg gyömbért reszelni bele. Tálalásnál natúr yoghurtot csorgatok a tetejére, és megszórom aszalt gyümölcsökkel, valamint pirított mandulabéllel.