
15 dkg kéksajt
fűszerek: só, fehér bors, szerecsendió
A fokhagymát egy kis olivaolajon megpirítjuk - ügyelve, hogy nehogy megégjen - majd ráöntjük a tejszínt, hagyjuk egyet rottyani, és felöntjük jó minőségű száraz fehérborral. Amíg ez megtörténik, a spenótleveleket kétszer-háromszor jó alaposan átmosom, ugyanis nem nagyon tudok annál kellemetlenebb érzést elképzelni, mint mikor homokszem serceg a fogam alatt. Ha a spenót lecsöpögött, mehet az alkohol-mámorból felocsúdott fokhagymás tejszínbe kb. 15-20 percre. Amíg a kéksajt bele nem kerül, egyáltalán nem sózom. Ahogy elkezdjük rámorzsolni a sajtot a spenótra, az szépen elkezd tőle besűrűsödni, és felveszi a sajt sós karakterét. Aki hígabbra szeretné hagyni a mártását, ilyenkor nyugodtan kompenzálhat még a fehérborral (feltéve, hogy főzés közben nem töltötte magába az isteni nedűt). Csak a legvégén ízesítem sóval, fehér borssal és egy csipetnyi szerecsendióval. A tésztát lobogó, sós vízben egy csepp olivaolaj hozzáadásával főzzük al dante-ra. Amíg a farfalle a forró vízben garázdálkodik, félbevágjuk és kicsumázzuk a körténket. Egy kisebb, magas falu edényben két bő kanálnyi barnacukrot kezdünk bőszes kevergetés mellett hevíteni, majd mikor a cukor elkezd felolvadni, hozzáadunk két kávéskanálnyi vajat is. Ha a massza teljesen felolvadt, rádobjuk a körtéket, és kb. 2-3 percig sütjük. A tálalásnál a sült, cukortól roppanós állagú körtéket a tésztára halmozott spenótra helyezzük, a közepébe kéksajtot halmozunk és megszórjuk pirított dióbéllel. Bon appétit!