Kihasználva a tél beköszöntét, na meg, hogy december zimankós havában egyébként is legális cukor abúzust elkövetni saját magunkon, bátorkodtunk hozzányúlni egy igazán retró, - szerintem amúgy édesség - recepthez. Mondhatunk a mákostésztáról sok jót és rosszat, de talán egyöntetűen kijelenthetjük, hogy nem tartozik manapság a legsikkesebb gourmet receptek közé. Abban a puritán formájában legalábbis, amelyet ősanyáink ismernek. Mák, porcukor, szélesmetélt, megvan azért a maga bája... Ezeken a hozzávalókon ugyan mi sem változtattunk, de a kivitelezés vadiúj, a forma pedig teljesen új köntöst kapott.
Csak, hogy legyen értelme az újévi fogadalmaknak!
Hozzávalók:
4 db tojás
1 l tej
2 dl tejszín
200 g darált mák
250 g porcukor
1 zacskó vaníliás cukor
1 ek liszt
1 db citrom
1 marék fagyasztott meggy
200 g szélesmetélt
Szeretném leszögezni, hogy a képlet nem túl bonyolult. Először is keressünk egy közepes nagyságú lábost, amibe beleöntjük a tejet és a tejszínt, hogy aztán a tűzhelyen lassú láng mellett elkezdhessük melegíteni a leves alapját. Mehet bele egy csipet só és egy egész citrom reszelt héja is ízesítőnek.
Amíg a tej felforr, addig két ügyes kis kezünket igénybe véve szétválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjétől. A fehérjére most egyáltalán nem lesz szükség, nyugodtan félrerakhatjuk vagy akár fel is használhatjuk más ételhez, haj-, arc-, kéz-, lábpakoláshoz (ki tudja, annyi mindent hall az ember). A sárgáját 150 g porcukorral, a liszttel és a vaníliás cukorral kikeverjük, majd a forrásban lévő tejből hozzámerünk egy bő merőkanálnyit. A tejet húzzuk le a tűzhelyről, és folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá a tojássárgájából készült masszát. Tegyük vissza a tűzhelyre és hagyjuk még egy utolsót rottyanni.
A szélesmetéltét lobogó sós vízben főzzük fogkeményre, aztán leszűrjük. Tálalásnál a tányér aljára egy szűk maréknyi tésztát helyezünk, megszórjuk a maradék porcukorral kikevert mákkal és mehet rá néhány darab meggy is, ráöntjük a forró levest, majd a tetején is elkövetjük ugyanezt az "ágyazási" műveletet.
