Az őszintét megvallva teljesen távol áll tőlem ez a ragus téma, valahogy leragadtam a chilis bab, pörkölt, curry-s csirke triójának bűvkörében, és már egy ideje tervezgetem, hogy revízió alá veszem a receptáram ezen meg-megkopott, poros felét is. Hiszen érkezik a tavasz, és vele együtt nemcsak a tavaszi nagytakarítás időszaka, hanem a zöldségek konyhánkba való visszatértének üdvös időszaka is (Végre, végre!), amely szempont ugye a raguk szempontjából sem utolsó. Minderre tekintettel vettem egy mély levegőt, meg egy kis maradék barna sört a pénteki házibuli romhalmazai közül és olyan hét ágra szóló bakonyi pulykaragut rittyentettem össze, hogy csak na. Döbbentek állok a történtek előtt, hogy miért is vártam idáig...

 Hozzávalók:

50 dkg kockázott pulykacomb

50 dkg gomba

3 dl barna sör

3 ek paradicsompüré

1 fej vöröshagyma

1 kis pohár tejföl

4-5 szelet Fekete-erdő sonka

1 bögre árpagyöngy (gersli)

Fűszerek: só, bors, piros fűszerpaprika, majoránna, borókabogyó, babérlevél

Egy magasabb falú serpenyőben pirítsunk le egy marék összekockázott sonkát, használjunk bátran plusz zsiradékot, ha szükséges. Ha kész, szedjük ki a ropogósra sült sonkát, a még ki nem hűlt helyét adjuk át az összevágott vöröshagymának, amit aztán üvegesre pirítunk. Jöhet a piros paprika, a pipi husa, a só, a bors, a babér, 3 szem borókabogyó - így szép sorjában -, majd az egészet felöntjük azzal a jóképű, komisz kis barnával. Amikor a sört választjuk, nem baj, ha minél testesebb barnában gondolkodunk, ez a kellemesen karamellás, kávés ízvilág ugyanis istenien fog passzolni a füstölt sonkás alapunkhoz. A pulykát kifehéredésig főzzük, majd hozzáadunk még 3 evőkanál paradicsompürét, a felszeletelt gombát és egy teáskanál majoránnát. Innentől számítva még egy olyan 10 percet adunk neki a tűzhelyen, nem többet. Nem titkolt cél, hogy a gomba kissé ress maradjon. Az egész kreálmányt hagyjuk kicsit kihűlni, míg előkészítjük a habarást. Ehhez egy kis doboz tejfölre lesz szükségünk és egy evőkanál lisztre, amit csomó mentesre keverünk egy tálkában. Erre merünk rá egy pár kanál lét a raguból, alaposan elkeverjük benne. Majd a már ilyen módon hígított tejfölös habarást szépen lassan, kevergetés mellett beleöntjük a pulykaraguba.

A köret kiválasztását akár rátok is bízhatnám, hiszen a rizstől elkezdve a tésztáig megannyi dolog dukálhat hozzá. De nem! A gersli, ismertebb nevén árpagyöngy amellett, hogy  fogyasztása számos kedvező élettani hatással rendelkezik, kiváló, praktikus köret alapanyag ragus ételekhez, ugyanis - például a tésztával ellentétben - nem szívja el a szaftot a főételből. Az elkészítése is pofonegyszerű: egy bögre gerslihez nagyjából másfélszer annyi vizet kell adni és egy csipet sót. Addig főzzük, míg az árpaszemek elkezdenek kissé megnyílni. Tapasztalatom alapján ez olyan 25-30 perc főzést vesz igénybe, majd további 10-15 percre fedjük le, hogy a gőzben tovább puhulhasson. Tálaláskor szórjuk rá a pirított sonkát, de használhatunk plusz tejfölt és metélőhagymát is.

Minden azzal kezdődött, hogy nem is akartam bejegyzést írni. Se kedvem, se időm, és jajjj már megint egy ilyen nedves, folyós, csípős kis izé, ráadásul meleg meg még afrikai is. Szóval minden lehetséges érvet igyekeztem felhozni, hogy most, ebben a szent minutumban mi oknál fogva nem illik ama nemes gasztronómiai repertoáromba ez a marokkói ihletésű csicseriborsó leves. Aztán történt egy szép napon, hogy valaki a születésnapjára kérte, hogy főzzem meg neki. És ez az esemény megtörte a következetes csendet, legyőzött az ősi erő, ami ebben a pikáns étekben lakozik. Megadtam magam. 

Hozzávalók:

1 bögre csicseriborsó

1 bögre vörös/ hagyományos lencse

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

2 hasábokra szelt sárgarépa

300 g paradicsom sűrítmény

joghurt

1 lime

1 kis csokor korianderlevél

Fűszerek: só, bors, kurkuma, őrölt római kömény, koriandermag, gyömbér, chili paprika, füstölt fűszerpaprika

Kapjunk elő egy közepes méretű lábost a főzéshez, ebben fogjuk egy kis olivaolajon megpirítani a felkockázott vöröshagymát, majd a fokhagymát. Ha kész, hozzáadhatjuk a fűszereket: kurkuma, őrölt római kömény, koriandermag összezúzva, egy csipet bors, egy fél ujjnyi reszelt gyömbér, egy leheletnyi chili paprika és egy teáskanálnyi füstölt fűszerpaprika. Ha a fűszerek illatozni kezdenek a fazékban, felöntjük az egészet paradicsom sűrítménnyel (legjobb, ha darabos) és fél liter alaplével (ha nincs, a víz is megteszi, csak ne felejtsünk el sózni a végén). Állítsuk alacsony lángra a tűzhelyet, adjunk hozzá egy bögrényi csicseriborsót (lehetőleg konzervet, egyébként szükséges előáztatni és főzni). Negyed óra elteltével beletehetjük a lencsét is (a hagyományos lencsét szintén szükséges előáztatni, a vörös lencse könnyebb műfaj). Nagyjából 35-40 perc alatt fő puhára, ezt követően egy fél lime levével és egy kis csurgatott joghurttal turbózzuk a kompozíciót. Meleg pitával és korianderlevéllel tálalva brutális ;)

Kihasználva a tél beköszöntét, na meg, hogy december zimankós havában egyébként is legális cukor abúzust elkövetni saját magunkon, bátorkodtunk hozzányúlni egy igazán retró, - szerintem amúgy édesség - recepthez. Mondhatunk a mákostésztáról sok jót és rosszat, de talán egyöntetűen kijelenthetjük, hogy nem tartozik manapság a legsikkesebb gourmet receptek közé. Abban a puritán formájában legalábbis, amelyet ősanyáink ismernek. Mák, porcukor, szélesmetélt, megvan azért a maga bája... Ezeken a hozzávalókon ugyan mi sem változtattunk, de a kivitelezés vadiúj, a forma pedig teljesen új köntöst kapott.

Csak, hogy legyen értelme az újévi fogadalmaknak!

Hozzávalók:

4 db tojás

1 l tej

2 dl tejszín

200 g darált mák

250 g porcukor

1 zacskó vaníliás cukor

1 ek liszt

1 db citrom

1 marék fagyasztott meggy

200 g szélesmetélt

Szeretném leszögezni, hogy a képlet nem túl bonyolult. Először is keressünk egy közepes nagyságú lábost, amibe beleöntjük a tejet és a tejszínt, hogy aztán a tűzhelyen lassú láng mellett elkezdhessük melegíteni a leves alapját. Mehet bele egy csipet só és egy egész citrom reszelt héja is ízesítőnek.

Amíg a tej felforr, addig két ügyes kis kezünket igénybe véve szétválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjétől. A fehérjére most egyáltalán nem lesz szükség, nyugodtan félrerakhatjuk vagy akár fel is használhatjuk más ételhez, haj-, arc-, kéz-, lábpakoláshoz (ki tudja, annyi mindent hall az ember). A sárgáját 150 g porcukorral, a liszttel és a vaníliás cukorral kikeverjük, majd a forrásban lévő tejből hozzámerünk egy bő merőkanálnyit. A tejet húzzuk le a tűzhelyről, és folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá a tojássárgájából készült masszát. Tegyük vissza a tűzhelyre és hagyjuk még egy utolsót rottyanni.

A szélesmetéltét lobogó sós vízben főzzük fogkeményre, aztán leszűrjük. Tálalásnál a tányér aljára egy szűk maréknyi tésztát helyezünk, megszórjuk a maradék porcukorral kikevert mákkal és mehet rá néhány darab meggy is, ráöntjük a forró levest, majd a tetején is elkövetjük ugyanezt az "ágyazási" műveletet.

Van az a háztartási baleset, hogy épp annyi sütőtök bír megmaradni a tegnap esti sütögetésből, ami nem elég ahhoz, hogy egy francos kis sütőtökkrémlevest rittyentsen össze az ember fia. Ilyenkor van, hogy napokig tologatom a kredencen jobbra, aztán balra a kis kerámia tálkát benne az ősz legendás üstökösével, amihez álláspontom szerint felettébb méltatlan ez a bánási mód. Ismerek azonban egy fantasztikusan egyszerű tökös pasta receptet, amivel most jól telekiabálom az univerzumot, hogy ilyen kegyetlenség soha sehol se fordulhasson elő többet. Legalábbis ez a terv. 

Hozzávalók:

Spagetti, tagliatelle vagy, ami jól esik

1 kis tál sült sütőtök

2 dl tejszín

2 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

parmezán

dijoni mustár

vaj

Fűszerek: só, bors, őrölt szerecsendió

Egy kis kocka vajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, beletesszük a villával jó alaposan összenyomkodott sütőtököt (már-már pürét), majd felengedjük az egészet tejszínnel, sózzuk és borsozzuk. Ha rottyant egyet, mehet bele a fehérbor és 2 kiskanál dijoni mustár is. Végül, de nem utolsó sorban az őrölt szerecsendiót, valamint a reszelt parmezán sajtunkat adjuk hozzá. Kész is a tökéletes sütőtökös mártás. Már csak a fogkeményre főtt tésztára van szükségünk a tökéletes őszi vacsorához. Na, meg némi pirított tökmagra, amit aztán tálalásnál a pasta tetejére halmozunk a hangulatfokozás érdekében. Én mondtam, hogy nem nagy kunszt ;)

 P.S.: Kimaxolhatjátok az otthoni gourmet-kodás fogalmát, ha a tetejére fokhagymás vajon sült garnélarákot biggyesztetek. 

Az teljesen biztosan ki van zárva, hogy legyen olyan emberi lény ezen a bolygón, aki az ősz beköszöntével egyáltalán nem készít sütőtök krémlevest, igaz? Jó, lehet, hogy nem mindenki bolondul érte annyira, mint én, de azért az nem túl valószínű, hogy ne landoljon egy-egy jókora lábasnyi gőzölgő narancssárga csoda néha-néha az ebédlő asztalon. A legjobban úgy szeretem, ha zöldfűszerektől illatozik, és ha a belé invesztált alapanyagoktól és kéksajttól olyan sűrűvé válik, hogy megáll benne a kiskanál. Imádom öblös bögréből szürcsölni, de igazán akkor válik autentikussá a tálalása, ha hozzá a tányér is sütőtökből készül. Mutatom, hogyan!

Hozzávalók:

2,5 kg sütőtök

2 szál répa

2 db közepes burgonya

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél liter alaplé

2,5 dl tejszín

10 dkg gorgonzola

3 dl száraz fehérbor

fűszerek: só, bors, őrölt szerecsendió, kakukkfű

Nos, először is a sütőtökből kell lekanyarítanunk a tányérnak való részt. Erre kiválóan alkalmas a két vége. Ha egy négytagú családnak főzünk, érdemes két kisebb, egy kilós tököt választani, és máris prezentáltuk a 4 db tányérnak valót. Na, de ezzel még nem vagyunk készen! Ugyanis a levágott tökrész belsejét meg kell tisztítanunk a magoktól és a tökhústól egy kiskanál segítségével. Konkrétan ki kell belezni. A komoly sebészeti beavatkozás közben azért figyeljünk arra, hogy a töktányér oldalán úgy kb. 2,5 - 3 cm vastagságú hús maradjon. Én a tökmagot sem dobtam a kukába, ugyanis kiváló csemege készíthető belőle, ha egy kicsit foglalkozunk vele. Egy szűrő segítségével öblítsük le, várjuk meg, míg teljesen megszárad, majd helyezzük sütőpapírra, sózzuk és locsoljuk meg egy kis tökmagolajjal. 20 perc alatt jobb rágcsálnivaló készül belőle sok boltinál. Viszont kétségtelenül melós dolog, ugyanis sütés közben gyakran rázogatni kell, mert a tökmagszemek hamar megégnek.

A tök maradék részét vékony szeletekre vágjuk és egy kókuszzsírral kikent tepsibe helyezzük. Mehet be a sütőbe a töktányérral együtt, amit először szájával felfelé sütünk kb. addig, amíg a tökszeletek szépen meg nem karamellizálódtak. Ezután a szeleteket kivesszük a sütőből, a töktányért pedig megfordítjuk, hogy a tányér széle is szép barna színt kaphasson.

Amíg a konyhában tart a "tökörészés" - vagyis a töksütési folyamatok zajlanak -, addig kevés olívaolajon elkezdhetjük pirítani a kockára vágott hagymát és a fokhagymát, majd mehet rá előbb a felszeletelt sárgarépa, kicsivel később a burgonya is. Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük fehérborral, és ezzel főzzük tovább közepes lángon úgy 5-8 percig. Ezután hozzáadjuk a héjától megszabadított sült sütőtököt és felöntjük az alaplével. Ha  zöldségek megpuhultak, levesszük a tűzhelyről, óvatosan hozzáöntjük a tejszínt, beletördeljük a kéksajtot és egy botmixer segítségével az egészet szépen eldolgozzuk. Aztán megszórjuk még csipetnyi szerecsendióval, egy csokor friss kakukkfűvel és visszarakjuk egy utolsót rottyanni a tűzhelyre.

P.S.: A töktányérom meglepő módon teljesen strapabíró lett. Nem kell sajnálni, nyugodtan öntsétek nyakon forró levessel, ahogy azt illik! :)

Az ízesített fűszarolajok óriási népszerűségnek örvendenek manapság, szinte már az összes szuper- és hipermarket polcain megtalálhatóak a katonás sorrendbe állított, különböző növényi alapanyagokkal ágyazott, aranyló nedűk. Az én érdeklődésemet rendre felkeltik, hiszen nemcsak egészségesek és finomak, de a konyhai dekorációként is kimondottan jól tudnak mutatni. A kedvemet, hogy egyet leemeljek a polcról és a kosaramba tegyem, sokszor csak az áruk veszi el. Alternatív megoldáskánt azonban otthoni körülmények között is állíthatunk elő fűszerolajat, csupán néhány üres üvegre és egy kis kreativitásra van szükség, na meg tengernyi türelemre, hiszen az érlelés folyamata bő két hétig is eltarthat.

Mihez ajánljuk? Húspácok, húsos raguk, levesek, csípős ízvilágot magán hordozó ételek elkészítéséhez (chilis babhoz kötelező kipróbálni!)

4. Fokhagymás - zöld fűszeres: 5 db fokhagyma félbevágva, 2 szál rozmaring, 6 szál kakukkfű, 5-6 db bors

Mihez ajánljuk? Pirítóshoz, mártogatós szószokhoz, grillételek, saláták, tészták, halak elkészítéséhez

A hozzávalókat egy jól zárható üvegbe helyezzük, és feltöltjük jó minőségű, extra szűz olívaolajjal. Természetesen másfajta olaj is használható, a variációk az olajok és a használható fűszerek tekintetében is végtelenek, az újító szellemnek kizárólag a képzelet szabhat határt. Na, meg kísérletezni egyébként is jó dolog! A kreálmányunkat aztán jó két hétig pihentetjük, ezt követően pedig sor kerülhet az üvegek díszítésére masnival, csipkével, címkével, üvegfestéssel, rozmaringággal, így akár szuper egészséges, gusztusos ajándék is válhat belőle.

A hagyományos, krumpliból készült tócsnit mindenki ismeri, mindenki szereti, hiszen villámgyorsan elkészíthető, laktató eledelnek számít kis hazánkban, pláne, ha a tetejét jó vastagon megkenjünk tejföllel vagy megszórjuk sajttal. Már attól összefut a nyál a számban, hogy írnom kell róla. Azonban ez a verzió egyáltalán nem nevezhető "fitness-barát"-nak, ezért sokan teljesen száműzik étrendjükből ezt a remek gasztronómiai alapdarabot. Pedig a berét - ahogy nálunk emlegetik - alapanyagaként nem kizárólag a burgonya képzelhető el. Léteznek egészségesebb alternatívák is, mint például a cukkini vagy a cékla. Mi most ez utóbbiból készült tócsni receptet kísérleteztünk ki nektek, hogy otthoni körülmények között a lehető leghamarabb sikerüljön elérni a kívánt állagú és ízvilágú cékla rösztikét. Hozzá pedig szezámmag-pasztát, azaz tahinit kínálunk, hiszen mit sem ér az egész, ha nincs mibe mártogatnunk :)

Hozzávalók:

Cékla tócsni:

3 közepes cékla 

3 tojás

4 ek zabpehelyliszt

1 vöröshagyma

2 fokhagyma

kókusz olaj

Fűszerek: só, bors, őrölt római kömény, gyömbér

Tahini:

szezámmag

olivaolaj

citrom

só

A céklákat meghámozzuk, megmossuk majd egy nagy lyukú reszelővel bőszen nekiesünk, sózzuk, és félretesszük levet engedni. Eközben a hagymákat apróra kockázzuk, és keresünk egy nagy tálat, amelyben az egészet jól összedolgozzuk. Felverünk benne 3 darab tojást, hozzáadjuk a kinyomkodott céklát, a zabpehelylisztet, a hagymát és reszelünk bele fél ujjhegynyi gyömbért, mehet bele egy csipet só, bors és némi római kömény is. Majd az egészet jól összedolgozzuk. Ha kész, nincs más dolgunk, mint egy serpenyőben kókusz olajat hevíteni, ebben fog ugyanis kisülni a rösztike. Sütni úgy a legegyszerűbb, ha egy evőkanál segítségével pakoljuk bele a serpenyőbe a masszát, majd egy villa segítségével szétnyomkodjuk, hogy a tócsni jól elterüljön, így nemcsak közel azonos méretűeket kapunk, de biztosítjuk az egyenletes sütés általi a ropogós állagot. Szerintem minél vékonyabb, annál finomabb, és ne féljünk jól átsütni, tényleg akkor van értelme a dolognak, ha a cékla már-már megkaramellizálódott a serpenyőben.

A tahinihez szükséges két maréknyi - héjától nem megszabadított - szezámmagot a felhasználás előtt megpirítjuk. Figyeljünk, mert hamar odakap! Ez követően aprítógépbe kerül két kanálnyi olivaolaj egy csipet só és egy kis facsart citromlé társaságában. A konyhai segédeszközünk működésbe hozatala mellett mindig annyi vizet adagolunk még hozzá, amennyi a paszta állag eléréséhez szükségeltetik. A tahini egy kicsit kesernyés, ám de annál teltebb ízvilágú, eredetileg keleti ételek alapanyagául szolgáló szezámkrém, amely kiválóan illik a céklás ételek mellé kísérőül.

Na, szóval az van, hogy indul a friss tök szezon. Ennek örömére összedobtunk egy laza kis főzeléket zsenge cukkiniből. De! Egyrészt, hogy ne mindenkinek a menzás, agyonlisztezett paprikás "egybemassza" jusson eszébe egyből, igyekeztünk teljesen más megvilágításba helyezni a főzelék gyermekkorunkból felrémlő fogalmát. Másrészt még javában dúl a nyár eleji diéta-időszak, ezért egyúttal próbáltuk "mindenmentesre" venni a figurát, hogy mindenki villanthasson a strandon egy formás kockahasat. Egyszerű, izgalmas és még kímélő is. Hát így...

Hozzávalók:

Cukkini főzelék:

1,5 - 2 kg zsenge cukkini

1 paradicsom

1 nagy burgonya

1 fej újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 citrom

2 dl kókusztej

1 marék földi mogyoró

Fűszerek: só, bors, curry, kurkuma

Mézes-mustáros-chilis oldalas:

1 kg szeletelt oldalas

3 ek mustár

3 ek méz

1 kk chiliszósz/ őrölt chili paprika

Fűszerek: só, bors, őrölt római kömény, koriandermag

A húshoz szükséges pácanyagot érdemes a sütést megelőző napon összeállítani és egy éjszakácskára a hűtőben hagyni érlelődni benne az oldalast. Ehhez nincs szükségünk másra, mint egy tágas, zárható dobozra, amiben elkeverjük a mézet, a mustárt és a chilit. Nálam még volt elfekvőben Peti által készített házi chili-krém, ami hát - hogy is mondjam finoman - tényleg könnyfacsaróan erős, ezért egy késhegynyi untig elég belőle. Aki nem ilyen szerencsés, használhat simán őrölt chili paprikát. Továbbá kell még bele egy csipetnyi só és bors. Az összekevert pácban aztán szépen megforgatjuk az oldalast, majd a hűtőbe tesszük pihenni. 24 óra elteltével vesszük elő újra a húst, belefektetjük egy nagy tepsibe, a tetejét megszórjuk őrölt római köménnyel és koriandermaggal (nem ér lespórolni róla!), majd 220 fokon egy óra leforgása alatt szép ropogósra sütjük.

A cukkiniket alaposan megmossuk, majd egy nagyobb lyukú reszelővel nekieshetünk a tökök gasztronómiai céllal történő kézi deformálásának. Ez bizony kemény munka, de megéri a fáradozást. Ha készen van, beszórjuk az egészet sóval, és alaposan átforgatjuk. A cukkini a só hatására elkezd levet engedni, amit nem fogunk hagyni kárba veszni, ebbe fog ugyanis megfőni maga a főzelék. De ne szaladjunk ennyire előre! Egy korty olivaolajon pirítsuk meg a felkockázott újhagymát és fokhagymát, aztán hozzáadhatjuk a felkockázott paradicsomot és, ha megvan, a paradicsom szárát is. Utóbbit sokan gondolkodás nélkül a szemetesbe hajítják, pedig isteni ízt kölcsönöz bármely éteknek, és a végén csupán egy mozdulat kikapni. Végül, de nem utolsó sorban hozzáadhatjuk a lereszelt cukkinit levesestül, mindenestül. Lényeg, hogy a lábosban a lé éppen ellepje a zöldséget. Ha ezt nem sikerült kivitelezni, nyugodtan adhatunk hozzá még vizet.

Mindeközben egy nagy darab főtt burgonyát villával szétnyomkodunk, és ezt is belekeverjük a főzelékalapba, pikk-pakk besűríti. Kb. 20-25 perc alatt készre is fő, lehúzzuk a gázról, és csak most állunk neki fűszerezni: jöhet a curry, a kurkuma, némi őrölt bors, egy fél citrom reszelt héja és leve. A sóval csínján bánjunk, ne felejtsük el, hogy a cukkini már sós állapotában került a lábosba. A fűszereket jó alaposan elkeverjük benne, kicsit hagyjuk hűlni, majd hozzáadjuk a kókusztejet is, ami tényleg kompakt egésszé teszi ezt a meglehetősen thai ízvilágú főzeléket. Tálalás előtt  a tetejére pirított mogyorót és citromfüvet szórunk, ellenállhatatlan.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a halászlé készítése nálunk konkrét gasztronómiai attrakció, amelynek olyan komoly invitáló ereje van, hogy képes összerántani az asztal köré a család apraja-nagyját az ország legkülönfélébb pontjairól is. Ugyanakkor, megvallom őszintén, hogy mivel köreinkben mindenki kizárólag a passzírozós, szegedi változatát ismerte, amelynek elkészítése sokkal melósabb, sőt már-már verejtéket követelő, a halleves fogyasztása mostanra gyakorlatilag kizárólag a piros betűs ünnepekre szorítkozott. Idáig! Ugyanis két jó barátom unszolására hétvégén egy teljesen más földrajzi egységről származó, jóval egyszerűbb és autentikusabb típust próbáltunk ki - ráadásul bográcsban, házi készítésű tésztával -, ez pedig nem más, mint a bajai halászlé. Ez eredmény fenomenális, megdöbbentő, arcpirító, mi több, vérlázító! Hogy lehet valami ennyire egyszerű, hangulatos, és észveszejtően jó?

Hozzávalók:

Halászlé

2 kg ponty

2 nagy fej apróra vágott vöröshagyma

2 ek pirospaprika

2 dl paradicsompüré/ paradicsomlé

2,4 l víz

só

Házi tészta

2 tojás

30 dkg liszt

só

víz

Az előkészületi munka csupán annyiból áll, hogy megtisztítjuk és szétkapjuk a halat, levágjuk a fejét és a farkát, a törzséből pedig szép vastag szeleteket kanyarítunk. A ponty valamennyi részét jól besózzuk, és kicsit több, mint egy órán át hagyjuk pácolódni a hűtőben. Ezt követően a halászléhez szükséges alapanyagokat a paprika és a halszeletek kivételével bepakoljuk egy arra alkalmas, jó mély bográcsba. A dolog esszenciája, hogy a halászlének szabadtéri, fával rakott, lobogó tűzön kell készülnie, szinte semmi másra nem kell figyelemmel lennünk a főzés során, de erre nagyon! Ha a leves elkezd rotyogni, egy evőkanál segítségével szedjük le a habját, aztán mehet is bele a két evőkanál pirospaprika, valamint a halszeletek, "de íziben"! A dolog szépsége, hogy az étel egy óra alatt gyakorlatilag készre fő, ha nem kevergetjük, mint a turmixgép, hanem hagyjuk szépen magától rotyogni, a halszeletek sem esnek szanaszét, köszönhetően a savas hatású paradicsomnak.

Ahogy látható, a bajai halászlé elkészítése tényleg egyszerűbb a pofonnál is, ezért mindenképpen fel akartuk dobni valamivel, ami egy halszálkányival több munkát igényel, és mivel ebben az esetben a leves sűrűségét nem az összepasszírozott halbelsőség adja, hanem a jó minőségű tészta, vettünk egy nagy levegőt, és bevállaltuk, hogy mi (illetve Zsófi, mert én közben konstatáltam, hogy tésztás kézzel nem bírok fényképezni), saját kezűleg gyúrjuk be a levesbetétet is. Szerény véleményem szerint megéri a fáradozást, ugyanis sokkal, de sokkal jobb ízt kölcsönöz a komplett ételnek, mint a bolti verzió. Szóval vegyünk elő egy nagy tésztagyúró tálat, szórjunk bele 30 dkg lisztet, dobjunk rá két tojást, egy csipet sót, egy löttyintésnyi langyos vizet és minden erőnket összeszedve gyúrjuk kemény tésztává. Ha kész, nincs más dolgunk, minthogy folpackba tekerjük, és 15 percig a deszkán pihentetjük. Eközben feltehetjük a tésztafőző vizet a tűzre, ugyanis lobogó, sós vízben kell majd a csíkokra vágott pastát készre főzni olyan 8-10 perc alatt, de csak miután kb. 4-5 mm vastagra nyújtottuk egy méretes sodrófa segítségével, és vékony, nagyjából egy cm-es szeleteket vágtunk belőle. Hogy ne ragadjon össze közben, lisztezzük bátran a tészta felületét.

A nyári bogrács-szezon őrült tempóval hatol be az életünkbe, ha valami igazán tartalmasat és gyorsan elkészíthető ételt szeretnétek a kerti asztalra varázsolni, akkor válasszátok bátran a bajai halászlét, szigorúan házi tésztával készítve! ;)

Peti & Zsófi & Petra

Nincs is annál jobb dolog, mint mikor kis kanállal neki lehet esni egy egész tepsi mámorítóan édes és illatozó süteménynek csak úgy magában. Ez a cucc pont olyan, aminek nem lehet ellenállni, nem lehet megvárni amíg a kistányér és a villa is megérkezik hozzá. De jó hírem van! Nem is kell! A labneh-val, azaz joghurt alapú krémsajttal bolondított, inkább morzsa-sütire emlékeztető pite elkészítése nem igényel sem túl sok ráfordított időt, sem energiát, sem szaktudást, így könnyen válhat a hétvégi ejtőzések központi figurájává.

Hozzávalók:

1 csomag réteslap

1,5 l natúr joghurt

70 dkg eper

4 szál rebarbara

1 egész citrom

vaj

barna cukor

Fűszerek: vaníliarúd, menta, citromfű

A közel-keleti népek méltán népszerű pita-mártogatós krémsajtját, a labneh-t ebben a receptben egy kicsit más megvilágításba helyezzük. Szemtelen módon egy édes-krémes verziót fogunk belőle generálni méghozzá úgy, hogy 1,5 liter joghurthoz hozzákeverünk két-három  evőkanál  barna cukrot vagy mézet és egy szerény maréknyi kézzel összetépkedett mentalevelet. Szükségünk lesz még egy szűrőre és egy gézlapra vagy egy olyan tiszta konyharuhára, amit nem sajnálunk befogni a koszosabb konyhai munkálatokba. Én személy szerint a konyharuha-verzió mellett döntöttem, de hogy az öblítő és a fehérítő ízének nyoma se maradhasson a krémsajton, előtte jól beáztattam langyos vízbe. Na de, kanyarodjunk vissza a labneh-hoz! A ruhát szétterítjük a szűrőbe, beleöntjük az előre beízesített joghurtot. A textilből utána a sarkok felfogásával helyes kis batyut készítünk és felakasztjuk a mosogatócsapra, aminek a következtében a savó 24 óra leforgása alatt szépen lassan kicsöpög a joghurtból és egy kellemesen édeskés, a mentának köszönhetően pedig friss és üde sajtot kapunk belőle.

A többi már szinte gyerekjáték! Az epret és a rebarbarát jó alaposan megmossuk és nagyobb darabokra vágjuk. Először - keménysége miatt - a rebarbarát pároljuk meg egy kis kocka vajon egy korty citromlé kíséretében. Ha megpuhult, hozzáadhatjuk az epret is, valamint a vaníliarúdból kikapargatott apró magocskákat (ha nincsen kéznél éppen, akkor 2 csomag vaníliás cukor is megteszi), egy citrom reszelt héját és két evőkanál barna cukrot. Ezt már nem kell sokáig a tűzhelyen tartani, elegendő, ha egyszer összerottyan a keverék. Ezt követően egy kisebb hőálló tálat kivajazunk, az aljára mehet is az illatozó, már-már lekvárra emlékeztető, csábító eper-mix. Erre kerül rá teljes egészében egy réteg réteslap, aminek a tetejére morzsoljuk rá a labneh-t. A maradék réteslapot hosszabb csíkokra vágjuk és kis kezünkkel ügyes fodrokat képezve helyezzük a mesterművünk tetejére. Előmelegetített sütőben nagyjából 20 percig kell sütni, amíg a tészta megbarnul a tetején. Ha kihűlt, bátran szórjuk meg citromfűvel, mentalevéllel, de akár maradék eperrel is díszíthető.