Hiába állítja magáról "Van bennem kraft!", nem hiszek neki... Tudom, hogy néha még az erőlevesnek is elkél a baráti támogatás, na meg aztán ki ne vágyna egy tányér jól szituált, forró levesre ebben a nyálkás, szürke időben. Kapva kaptam az alkalmon, hogy kibányásszam a fagyasztóból a sertéskaraj leválasztott és fagyhalálra ítélt csontos maradványait, és beküldjem néhány jópofa színes egyéniség mellé a jakuzziba izzadni.

Hozzávalók az erőleveshez:

sertéskaraj csontja

3 szál répa

1 nagy zeller

3 darab burgonya

lilahagyma

2 szál újhagyma

3 gerezd fokhagyma

petrezselyem

Fűszerek: só, bors, római kömény, babérlevél majoranna, rozmaring, koriandermag

Hozzávalók a csipetkéhez:

1 nagy tojás

1 egész citrom

10 dkg liszt

5 dkg zabkorpa

Fűszerek: só, kurkuma

Először is a csontot rakjuk fel főni egy nagy lábosban egy jó nagy kanál só, valamint egy teatojás kíséretében, amibe előtte gondosan belepakolásszuk a mozsárban durvára tört fűszereket. Fél óra elteltét követően az újhagyma kivételével beledobálhatjuk a félbevágott hagymákat, a répát és a zellert, valamint 2 szál babérlevelet. Így együtt nagyon alacsony lángon kb. 40-50 percig főzöm, majd mehet bele az összekockázott krumpli. Ha a zöldségek puhák, a legvégén adom hozzá csak az újhagymát és a petrezselymet.

A csipetkéhez felütünk egy szép, formás kis tojást, villával felverjük. Ráreszelünk egy egész citrom héját, majd félbevágjuk és a citrom felének a levét is belefacsarjuk. Rendíthetetlen magabiztossággal egy kávéskanálnyi kurkumát is a tányérba manőverezünk. Jöhet a liszt és a zabkorpa! A csipetke állagát tekintve én speciel puhábban szeretem, ezért a tésztát ragacsosan hagyom, és egy vizes kiskanál segítségével pottyantom a lobogó, forró, sós vízbe. Ha a csipetke a víz felszínén jelzi, hogy feldobta a pacskert, leszel szíves kisegíteni onnan ;)  

Tálalásnál friss petrezselyemmel szórom meg és citromkarikát kínálok hozzá, amit egészen nyugodtan bele lehet nyomni a levesbe, még frissebb lesz tőle az ízvilága :)